²²És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék, ^{(Mát 9,18-26; Luk 8,41-56) 23}És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen. ^{(Luk 19,47) 24}El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt. ²⁵És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala, ^{(Márk,5 14.) 26}És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett, ^{(Márk 1,35-38) 27}Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját. ^{(Márk 1,11.2Pét;1,17) 28}Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok. ^{(Mát 17,20;21,24; Luk 17,6) 29}És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából. ^{(Márk 8,30) 30}Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat? ^{(Luk 6,19) 31}És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem? ^{(Mát 6,14.15) 32}És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte. ^{(Ésa 53,3) 33}Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán. ^{(Mát 11,14;1Kir 19,2-20) 34}Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból. ^{(Márk 10,52; Mát 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42) 35}Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert? ³⁶Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj. ³⁷És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. ³⁸És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót. ^{(Ezék 47,9.10; Csel 2,38-41) 39}És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik. ^{(Ján 11,11) 40}És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala. ^{(Mát 8,2) 41}És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl. ^{(Luk 7,14) 42}És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának. ^{(3Móz 14,2-10) 43}Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni. ^{(Márk 11,23)}

KNB SZIT STL BD RUF KG

⁴¹És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagógának feje volt; és Jézus lábai előtt leesvén, kéré őt, hogy menjen be az ő házába; ^{(Mát 9,18-26; Márk 5,22-43) 42}Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, és az halálán volt. Mikor pedig ő méne, a sokaság szorongatá őt. ^{(Mát 12,11) 43}És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani, ⁴⁴Hátulról hozzá járulván, illeté az ő ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása. ^{(Márk 7,3.8) 45}És monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és a kik ő vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, a ki engem illete? ^{(Mát 23,25) 46}Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem. ⁴⁷Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve előjöve és előtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult. ⁴⁸És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel! ^{(Luk 7,50;17,19;18,42; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52) 49}Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének házától, mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert! ^{(Luk 20,45-47; Mát 23,6.7; Márk 12,38.39) 50}Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik. ^{(Máté 25,34-36.40) 51}Bemenvén pedig a házba, senkit nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját. ⁵²Sírának pedig mindnyájan, és gyászolák azt; ő pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik. ^{(Mát 23,4; Csel 15,10) 53}És kineveték őt, tudván, hogy meghalt. ^{(Mát 23,29.31) 54}Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel! ^{(Mát 23,31) 55}És visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és ő parancsolá, hogy adjanak néki enni. ^{(Csel 12,2;7,59;5,40) 56}És elálmélkodának annak szülei; ő pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondják, a mi történt. ^{(Mát 23,34.35)}

KNB SZIT STL BD RUF KG